A böjtkúra

A betegségek megelőzésére és kezelésére szolgáló böjtöt a gyógyításban már az egyiptomiak és Hippokratész is ismerték, és gyakran alkalmazták. A böjt a szilárd, komolyabb emésztést igénylő táplálékbevitel átmeneti felfüggesztése. Szabad akarattal, saját elhatározásból történő lemondás a szilárd ételek fogyasztásáról és az élvezeti szerekről. Sohasem jár éhezéssel, koplalással: aki éhezik, az nem böjtöl! A böjtölő arra készteti szervezetét, hogy annak valamennyi funkciója ehhez az új helyzethez alkalmazkodjon. Az adaptáció az alábbi, egymásra épülő stádiumok szerint zajlik.

1. fázis: izgalmi szakasz (1–3. nap)
A táplálékmegvonás okozta „stressz” hatására a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása, valamint a stresszhormonok termelődése módosítja a vérkeringést, a légzést és az emésztést. A könnyen elérhető szénhidrátkészletek (glikogén) a májban, a vesékben és az izmokban glukózzá alakulnak át, és fedezik a szervezet energiaszükségletét. A szervezet energiaellátása a böjt első napján 80%-ban szénhidrátokból és 20%-ban zsírokból származik. A második és a harmadik napon a zsírmennyiség 40%-kal nő. A zsírfogyasztásra való átállás oka, hogy az energiát adó zsírraktárak sokkal nagyobbak a szénhidráttartalékoknál.

2. fázis: növekvő zsírbontás (a 3–4. naptól a 7–9. napig)
A 3–4. napon a szervezet takarékos működése megváltozik: a stresszhormon-termelés csökken, a szívverés lelassul, a vércukorszint és a vérnyomás csökken, a kiválasztó szervek működése fokozódik. A 3. naptól a szervezet elkezdi felélni zsírtartalékait, miközben elégeti a zsírsavakból képződött ketontesteket. A zsír lebontása azonban terhet ró a májra. A második szakaszban a test alkáli (lúg-) tartalékai és ezzel a szöveti pH-értéke csökken. Ez a szövetekben savtúltengéshez vezet. A savtöbblet kompenzálására a szervezet fokozott működésre készteti a vesét. A felesleges savmennyiség egy része a bőrön át, valamint légzéssel a tüdőn keresztül választódik ki, ami a böjtölőnél jellegzetes szájszagot (acetonszagú lehelet) okoz. A második szakasz végén az acidózisos krízis (túlsavasodás) hatására fejfájás, izom- vagy reumatikus panaszok, gyengeség, vegetatív panaszok, hangulatingadozás stb. jelentkezhet, ha nincs megfelelő korrekció (pl. bázikus porokkal, gyógyteákkal és gyógyvizekkel és ásványokkal).

3. fázis: a zsírokból cukor képződik (a 7–9. naptól)
A szervezet lassanként hozzáidomul a böjt által megkövetelt feltételekhez. Állapota stabilizálódik, mihelyt a létrejött ketontestek bekapcsolódnak az energia-körforgásba. A májat elhagyva a ketontestek a vérkeringés útján a test többi részéhez is eljutnak, és mint a glükóz (szőlőcukor), részeseivé válnak az energiatermelésnek.
Az első 14–20 napon nincs jelentős fehérjevesztés (sok fehérje a vérben, a sejt közötti térben és az izmokban).
A kúra utáni evésre történő visszaállás rendkívül fontos. Összeállítására legalább annyi időt kell szánni, mint a böjtre. Kéthetes böjthöz tehát 4-7 nap előkészület és legalább ennyi felépítő időszak tartozik. Jó tanácsok a felépítés időszakára:

• A folyadék és a szilárd táplálék bevitelének elkülönítése – mindig evések között igyon sokat!
• Bőséges folyadékfogyasztás: vízből, gyógyteákból és hígított levekből
• Növekvő adagban friss gyümölcs, zöldség és nyers táplálék

Fontos! Aki beteg, gyógyszert szed, vagy bármilyen panasza van, az egyedül sohase álljon neki böjtölni, mert nem tudja, hogy a szervezet kúrareakcióival mit kezdjen! Ezért ilyen esetben mindig orvos útmutatását és kontrollját kérje!
A kötőszövet és a zsír lebontása során lerakódott anyagcseretermékek, továbbá a kívülről bevitt salakanyagok és mérgek felszabadulnak, és a vérkeringésbe kerülnek, majd a veséken, vagy a máj-epe-bél csatornán át választódnak ki. A böjt idején keletkezett savak is a vesén keresztül ürülnek ki. Mivel a böjt számos olyan anyagtól szabadítja meg a sejteket, melyek rontják azok vagy az immunrendszer működését, ezért hatása elég szerteágazó:

• elősegíti a gyógyulási folyamatokat
• fokozza a működésképtelen sejtek és szövetek lebontását és eltávolítását
• serkenti az anyagcsere- és oxidációs folyamatok végtermékeinek, valamint a kívülről felvett káros anyagok, illetve mérgek kiválasztását
• felgyorsítja a terhelő hatású, fölösleges tápanyagok (zsírok, fehérjék), vitaminok, ásványok és egyéb alapanyagok távozását.

Mikor jó böjtölni?

• visszatérő fertőző betegségeknél, gyulladásoknál
• immunológiai problémáknál
• szív- és érrendszeri betegségeknél
• az emésztőrendszer megbetegedéseinél
• máj- és epebetegségeknél
• anyagcsere-problémák esetén – magas vérnyomás, érelmeszesedés, magas vérzsír szint, cukorbetegség, köszvény, zsírmáj
• mozgásszervi problémáknál
• egyes légzőszervi problémáknál (allergia, asztma, krónikus hörghurut)
• bőrbetegségeknél
• cellulit kezelés esetén
• regenerálásként – elsősorban kimerültség, memóriazavarok és teljesítménycsökkenés idején
• megelőzésként

Mikor nem ajánlott böjtkúra?

• tuberkulózis,
• rosszindulatú daganatok (főleg fogyással járó kórképeknél!),
• májzsugor,
• veseelégtelenség,
• erős testi-szellemi és lelki kimerültség,
• nagyon intenzív stressz,
• pajzsmirigy-túlműködés esetén
• és terhesség, szoptatás idején sem

A böjt változatai

• a klasszikus léböjtöt – lemondás a szilárd táplálékokról, mialatt a szervezet bőséggel jut folyadékhoz
• a száraz böjtöt – lemondás mindenfajta táplálékról, beleértve a folyékony táplálékok (levesek, gyümölcslevek, gabonakrémek, tejsavó) bevitelét is és
• a kombinált böjtöt – klasszikus és száraz böjtnapok váltakozása.

Természetesen vannak olyan böjtkúra-variánsok is, melyek az érintett szervezetéhez igazítva elviselhetőbbé teszik a kúrareakciókat, és elősegítik, hogy az intenzív megtisztulás végbemehessen. Ilyen pl. a tejsavó-kúra vagy a gabonanyák-böjt és a Mayr-kúra is.
A rendszeres böjt része az egészséges életmódnak. A gyógyító böjtöt más méregtelenítő eljárásokkal is lehet kombinálni. Ám a kúra csak komplex kezeléssel (böjt, mozgás, reformétrend és speciális salaktalanító kúrák kombinációja) hozhat állandó és hosszú távú eredményeket!