Homeopátia a szelíd gyógymód

A homeopátiás „gyógyművészetet” 200 éve S. Hahnemann teremtette meg, és foglalta rendszerbe.
Alapelveit a következőképpen határozta meg:

• A hasonlósági szabály azt mondja ki, hogy a betegség azzal a szerrel gyógyítható, amelyik egészséges emberen a beteg tüneteihez hasonló tüneteket vált ki.
• Az előző szabályból egyenesen következik, hogy a homeopátiás gyógyszerek hatásának megismeréséhez egészséges embereken végzett vizsgálatok szükségesek. Így válnak leírhatóvá az egyes gyógyszerképek, ami alapján a leghasonlóbb gyógyszert az orvos ki tudja választani a betege számára. Számos gyógyszerképet a homeopata orvosok saját magukon vizsgáltak ki.
• A harmadik szabály az adagolásra vonatkozik, vagyis, hogy a megtalált hasonló szert abban a legkisebb adagban kell adni, amellyel a beteg szervezetre hatás éppen elérhető.

A homeopátiás gyógyszerek előállításához természetes alapanyagokat használnak. Többségük növényi eredetű, de értékes kiindulási anyagokat nyernek az ásvány- és az állatvilágból egyaránt. A szerek készítése speciális módon történik a különböző fokú hígításokkal, és a higítások közötti ún. ütve-rázással. Ezt az egész folyamatot potenciálásnak nevezik, mert a higítási lépések során a gyógyszer hatásossága nemhogy nem csökken, hanem szelídségét megtartva még intenzívebbé és tartósabbá válik. Így aztán a magasabb potenciák a fizikai mellett egyre erősebben hatnak a pszichés és mentális szférára is, és egyre inkább alkalmassá válnak a krónikus betegségek gyógyítására.

Hogyan működik a homeopátia?
Úgy, hogy a homeopátiás gyógyszerek által a szervezettel közölt információ hatására a szervezetben meglévő – csak valamilyen okból gátolt – öngyógyító mechanizmusok működésbe lépnek. A gyógyítás azonban nem csak egy adott tünetre vagy szervre irányul, hanem a teljes testi-lelki-szellemi harmónia helyreállítására törekszik, és az esetleges elkövetkezendő betegség megelőzésére is szolgál. Ezért aztán a helyes szer megválasztásánál az orvos nem csak a pillanatnyi betegségképet veszi figyelembe, hanem azokat a kísérő jelenségeket is, amelyek között a panaszok fellépnek, valamint a szervezet reakciókészségét és a betegre egyedien jellemző, esetleg különleges jeleket is. Így fordulhat elő, hogy látszatra egy és ugyanazon betegség kezelésére a legkülönbözőbb gyógyszerek jöhetnek szóba, vagyis ami az egyik betegnél bevált, még nem biztos, hogy ugyanarra lesz szüksége a másiknak is.

Lássuk milyen előnyei vannak a homeopátiás gyógymódnak:

• a megfelelően kiválasztott szer alkalmazása során nem alakulnak ki kellemetlen                                               mellékhatások, ill. szövődmények
• hozzászokás, függőség a homeopátiás szerekkel szemben sohasem alakul ki
• szelíd, kellemes kezelési formája gyermekek, várandósok, szoptatós kismamák és idősek számára is veszélytelen
• súlyos betegségekben, illetve műtéteket követően is alkalmazható a szenvedések enyhítése, a terápia mellékhatásainak kivédése és a szervezet immunállapotának javítása érdekében
• az orvos és a beteg között az igen alapos és minden részletre kiterjedő beszélgetés során már az első találkozás alkalmával igen szoros kapcsolat alakul ki.

Fontos megemlíteni, hogy vannak olyan anyagok, amik képesek közömbösíteni a homeopátiás gyógyszerek hatását. Ilyenek a  koffein, a mentol, a kámfor és az aromák, ezért aki homeopátiás szert szed, az lehetőleg kerülje ezeket (kávé, kóla, mentolos fogkrém, rágó és cukorkák, kámforos krémek és bedörzsölők, illóolajok).
A homeopátia alkalmazása legtöbbször önmagában is elegendő, de minden esetben hasznos kiegészítője lehet a hagyományos, vagy egyéb más gyógymódoknak.
Tessék kipróbálni! Hiszen a legegyszerűbben az igazolja a helyességét, ha tapasztalják magukon, hogy milyen jól működik.